A Boráros tér átépítése 1944-ben
A szövetséges haderő 1943/1944 évi olaszországi térnyerésével valószínűsíthető volt, hogy légiereje készül a hazai vasúti célpontok elpusztítására. A kelet-nyugat irányú közlekedésben betöltött fontos jelentősége miatt a budapesti összekötő vasúti hyd forgalmának megbénítását a várható csapásmérő akcióknál a hadvezetés számításba vette. A Wehrmacttal közösen így a Ferencváros és Kelenföld közötti elkerülő útvonal létesítésének keresték a lehetőségét. Ferencváros rendezőről a Marhavásártérre vezető szárnyvonal Mester utca felé való bekötéséről, illetve Dunapart teherpályaudvari és Boráros téri csatlakozó vágány építéséről határoztak. A Horthy Moklós (ma: Petőfi) híd, Lágymányos, budai Dunaparti és Andor utcai vontatóvágány átmenettel Kelenföld felé a szükségforgalom lehetőségéhez így próbáltak lehetőséget teremteni.

Az elgondolás végrehajtása során a marhavásártéri rakodó és a Mester utcai villamosvonal között a Vágóhíd utca vonalában az átmenet könnyen megteremthető volt. A Mester utcából a Horthy Miklós hídra kanyarodó villamosvasúti pályaív módosítása már jelentősebb építési munkával járt. A Boráros tér déli kijáratánál, illetve a hídfeljáróban félszintes süllyesztéssel telepített hurokvágány és villamosvasúti végállomás megszüntetése a főváros évtizedeken át megszokott közlekedési rendjének megváltoztatásával járt. A budai Verpeléti (ma: Karinthy Frigyes) út torkolatától a Lágymányos akkor még szabad területén a vasúti pálya fektetését akadálytalanul végezhették. A MÁV budai Dunaparti vontatóvágányához kapcsolódó pályaépítés, illetve az Andor utcán haladó összekötő vágány korszerűsítési terveit soron kívül elkészítették. (1. ábra)

Forrás: Vasúthistória Évkönyv, 1994.