Ennél talán csak a villamosvezetőket oktatók dolga nehezebb. Ők azok, akik időnként egy-egy forgalomban levő kocsi vezetője mögött is feltűnnek, ellenőriznek, oktatnak, talán néha kioktatnak. Előfordul, hogy a többi utastól csak abban különböznek, hogy ők egyenruhát viselnek.
A legrosszabb, ha két ilyen "hivatalos" ember találkozik...
Köröz a villamos a Thököly úti forgalomban, a vezető mögött ott áll az oktató. Nyilván ezer fontosabb dolga is lévén, nincs nála irat, csak rajta az egyenruha. Villamos áll be a járdasziget nélküli megállóba, autók a villamos mögött várakoznak, ellenőrünk, a fejvadász fürgén föl. Árgus szemekkel körbenéz, hogy kit büntethetne meg. (Persze már akkor is fejkvótákhoz kötötték a fejesek, hogy ki lehet ellenőr. Ha nem büntetsz eleget, vagyis ha nincs meg a havi teljesítmény, akkor fel is út, le is út...) Hogy hősünk abban a honapban hol tartott az utasok nyaggatásában, nem tudni, az mindenesetre tény, hogy rögtön kiszúrta az oktatót, mint "gyanús elemet". Rá is repült rögtön, mint héja a kiscsibékre, indult az elmaradhatatlan felszólítás: Jegyeket, bérleteket kérem felmutatni!
Oktató csak néz, talán arra gondol, rossz napja van a palinak, vagy nem lát el a kocsi elejéig fél méterről, jóindulatúlag szól: Ember, hát nem látod az egyenruhát?!
A fejvadász sem késik a válasszal: Ilyet, kérem, bárki szerezhet! Jegyeket, bérleteket kérem felmutatni!!!
Az oktató kezdi elveszíteni a türelmét, ő is csak a munkáját végezné, ha hagyná ez a túlbuzgó alak, de az ellenőr nem enged: Ha nincs bérlete, vagy érvényes jegye, akkor tessék mutatni a személyi igazolványt!
No, gondolja az oktató, ilyen már nincs, most már csak azért se, és szól: Az éppen nincs nálam.
Mire az ellenőr: Akkor tessék leszállni, addig nem megyünk tovább! Beszólok a központba!
Persze az oktató se ma esett le ama bizonyos falvédőről, előreszól valamit a tanulónak, leszáll, kénylemesen átsétál a szemközti buszmegállóba, és megáll. Onnan kíséri figyelemmel a további eseményeket.
A fejvadász közben megnyugszik, és folytatja tovább áldásos tevékenységét. De azon veszi észre magát, hogy a villamos csak nem indul, holott szabad a jelzés. Már harmadszorra is. Nem érti, mi van, közben gyűlnek az autók, nő a tumultus, eltelik öt perc, aztán tíz is, mire észbe kap és rákiált a szerencsétlen tanulóra: Induljon már, az istenit magának!
A tanuló kimutat az ablakon, át a várakozó oktatóra: Ilyenkor az a szabály, hogy oktató nélkül nem lehet...