Az oktató esete az ellenőrrel

Az mondják, nehéz szakma a jegyellenőri. Sok furcsa figura még furcsább kifogásokat talál bliccelésére, remélve, hogy az ellenőr beveszi, és így meg lehet úszni a büntetést. A jegyellenőr azonban nem az a típus, hogy mindent elhiggyen.

Ennél talán csak a villamosvezetőket oktatók dolga nehezebb. Ők azok, akik időnként egy-egy forgalomban levő kocsi vezetője mögött is feltűnnek, ellenőriznek, oktatnak, talán néha kioktatnak. Előfordul, hogy a többi utastól csak abban különböznek, hogy ők egyenruhát viselnek.

A legrosszabb, ha két ilyen "hivatalos" ember találkozik...

Köröz a villamos a Thököly úti forgalomban, a vezető mögött ott áll az oktató. Nyilván ezer fontosabb dolga is lévén, nincsenek nála az iratai, azok a másik vezetőfülkében maradtak, de rajta az egyenruha. Villamos áll be a járdasziget nélküli megállóba, autók a villamos mögött várakoznak, ellenőrünk, a fejvadász fürgén föl. Árgus szemekkel körbenéz, hogy kit büntethetne meg. (Persze már akkor is fejkvótákhoz kötötték a fejesek, hogy ki lehet ellenőr. Ha nem büntetsz eleget, vagyis ha nincs meg a havi teljesítmény, akkor fel is út, le is út...) Hogy hősünk abban a hónapban hol tartott az utasok nyaggatásában, nem tudni, az mindenesetre tény, hogy rögtön kiszúrta az oktatót, mint "gyanús elemet". Rá is repült rögtön, mint héja a kiscsibére, indult az elmaradhatatlan felszólítás: Jegyeket, bérleteket kérem felmutatni!

Oktató csak néz, talán arra gondol, rossz napja van a palinak, vagy nem lát el a kocsi elejéig fél méterről, jóindulatúlag szól: Ember, hát nem látod az egyenruhát?!

A fejvadász sem késik a válasszal: Ilyet, kérem, bárki szerezhet! Jegyeket, bérleteket kérem felmutatni!!!

Az oktató kezdi elveszíteni a türelmét, ő is csak a munkáját végezné, ha hagyná ez a túlbuzgó alak, de az ellenőr nem enged: Ha nincs bérlete, vagy érvényes jegye, akkor tessék mutatni a személyi igazolványt!

No, gondolja az oktató, ilyen már nincs, most már csak azért se, és szól: Az éppen nincs nálam.

Mire az ellenőr: Akkor tessék leszállni, addig nem megyünk tovább! Beszólok a központba!

Persze az oktató se ma esett le ama bizonyos falvédőről, előreszól valamit a tanulónak, leszáll, kénylemesen átsétál a szemközti buszmegállóba, és megáll. Onnan kíséri figyelemmel a további eseményeket.

A fejvadász közben megnyugszik, és folytatja tovább áldásos tevékenységét. De azon veszi észre magát, hogy a villamos csak nem indul, holott szabad a jelzés. Már harmadszorra is. Nem érti, mi van, közben gyűlnek az autók, nő a tumultus, eltelik öt perc, aztán tíz is, mire észbe kap és rákiált a szerencsétlen tanulóra: Induljon már, az istenit magának!

A tanuló kimutat az ablakon, át a várakozó oktatóra: Ilyenkor az a szabály, hogy az oktató nélkül nem lehet...